Öko üvegszálak az Avers-tól
Win-win helyzet az építőiparban
A műanyagipar ökoproblémája
A globális, jellemzően kőolajalapú műanyagipar jelentős erőfeszítéseket tesz ökológiai lábnyomának csökkentésére, hiszen termékei jelentős részben nem, vagy túl hosszú idő alatt bomlanak le a természetben, az újrahasznosítás pedig számos nehézséggel jár, és gyakran nem gazdaságos. Az ágazat egyik meghatározó problémája például, hogy a számos termék merevítésére használt, üvegszál-kompozitokban található üvegszálak megsemmisítése szinte lehetetlen. Mivel nem számítanak veszélyes hulladéknak és az újrahasznosítás korábbi formái nem voltak gazdaságosak, a legtöbb ilyen hulladék a földbe temetve végezte. A nagyságrendeket jellemzi, hogy 2025-től mintegy 80 ezer tonna üvegszál-kompozitot kell újrahasznosítani évente, csak Európában.
Az építőipar hulladékgondja
Ezzel párhuzamosan az építőiparban a szálbeton-technológia, azon belül a polimer mikroszálak alkalmazása bizonyos területeken iparági standarddá, szinte „kötelezővé” vált. Nem véletlen: a szálak használata szinte megszünteti a friss beton nyers zsugorodási repedéseit az első néhány órában, ami jelentősen javítja a beton élettartamát, fizikai tulajdonságait. Jelentős hátránya viszont, hogy ezek a néhány tíz mikron vastagságú polimerszálak nem bomlanak le, és a beton élettartamának végén mikroműanyagként szennyeznek tovább. A mikroműanyagokról pedig tudjuk, hogy mostanra a föld minden pontján jelen vannak, és a teljes élővilágra, az embereket is beleértve jelentős, még nem is egészen feltérképezett egészségügyi kockázatokat jelentenek.
A win-win megoldás
A két technológia problémáját egyszerre oldja meg az Avers az Aveeglass Optimo E-üvegszállal, amelynek húzószilárdsága meghaladja a legjobb polimerekét, sőt az acélszálakét is. Miután a szálak „kivédték” a zsugorodási repedéseket a beton „életének” első néhány órájában, a feladatuk lényegében véget ér. Ezt követően azonban, szemben a hagyományosnak mondható Ar-üveggel, az E-üvegszál 3-5 év alatt átkristályosodik, lebomlik, lényegében „feloldódik” a betonban, a beton anyagával egynemű szilikát vegyületekké alakul. Ezért a beton üvegszáltartalma az életciklus végén, 50-100 év utáni újrahasznosítva már nem jelent környezetterhelést, mint például az üvegszál erősítésű műanyagok esetében, ami különösen hasznos a következő nemzedékek számára.
Az Aveeglass Optimo E-üvegszál csomagolása is papír, ami szintén teljesen szétfoszlik a betonban a bekeverés során.